<< vissza

Most már értem

 

Most már végre értem hol a lényeg,
Mindent amit érzek,
Mindent amit érzek tán csak puszta képzet.
 
Távol tartom magam már a bajtól,
S tán nyílik egy ajtó,
Egy ajtó amin nyugodt szívvel majd belépek.
 
Te mindig tudtad, hogy milyen erős a bánat,
Mindig minket szánnak,
Szánnak minket és minden kis hibánkat.
 
Miért csüggedsz és hallod meg a rossz szót,
Ez itt nem arról szól,
Nem arról szól te csak annak láttad.
 
Láncom tépem rég - ez még nem a vég.
Reméltem szemedben élek még.
Láncom tépem rég - ez még nem a vég.
Változtatnék aztán elég!
 
Szívünk már csak a félelemtől lüktet,
Hogy az élet csak büntet,
Csak büntet aztán el is tüntet.
 
Ébredj fel és mérlegeld a tétet,
Hogy miből áll a léted,
Hogy miből áll a mindennapos ténykedésed!
 
Hová tűnt el mindenből a holnap,
ki a fasz gondolta volna,
Ki a fasz gondolta volna hogy majd így elzülleszt?
 
Az utca mindig tárt karokkal várva
Hív éjjel magába,
Hív magába a kiutat már nem találja.
 
Láncom tépem rég - ez még nem a vég.
Reméltem szemedben élek még.
Láncom tépem rég - ez még nem a vég.
Változtatnék aztán elég!
Pupy

 

 

 

 

<< vissza