Most már értem
| Most már végre értem hol a lényeg, |
| Mindent amit érzek, |
| Mindent amit érzek tán csak puszta képzet. |
| Távol tartom magam már a bajtól, |
| S tán nyílik egy ajtó, |
| Egy ajtó amin nyugodt szívvel majd belépek. |
| Te mindig tudtad, hogy milyen erős a bánat, |
| Mindig minket szánnak, |
| Szánnak minket és minden kis hibánkat. |
| Miért csüggedsz és hallod meg a rossz szót, |
| Ez itt nem arról szól, |
| Nem arról szól te csak annak láttad. |
| Láncom tépem rég - ez még nem a vég. |
| Reméltem szemedben élek még. |
| Láncom tépem rég - ez még nem a vég. |
| Változtatnék aztán elég! |
| Szívünk már csak a félelemtől lüktet, |
| Hogy az élet csak büntet, |
| Csak büntet aztán el is tüntet. |
| Ébredj fel és mérlegeld a tétet, |
| Hogy miből áll a léted, |
| Hogy miből áll a mindennapos ténykedésed! |
| Hová tűnt el mindenből a holnap, |
| ki a fasz gondolta volna, |
| Ki a fasz gondolta volna hogy majd így elzülleszt? |
| Az utca mindig tárt karokkal várva |
| Hív éjjel magába, |
| Hív magába a kiutat már nem találja. |
| Láncom tépem rég - ez még nem a vég. |
| Reméltem szemedben élek még. |
| Láncom tépem rég - ez még nem a vég. |
| Változtatnék aztán elég! |
Pupy |